A mai egy nagyon mozgalmas nap volt és vegyes érzelmekkel vagyok tele. Hihetetlen volt ez a nap mind a jó, mind a rossz oldaláról. Elmentünk először is a pécsi temetőbe. Találkoztunk ott a Mama egyik testvérével, aztán elmentünk a másikhoz is, aki a világ másik felén lakik. Azt hittem, hosszú lesz az út, de nem volt az. Buksi nagy örömmel fogadott bennünket, pedig engem még nem is látott, ugyanis extra ritkán van ilyen családi találkozós alkalom a család másik, távolabbi felével. Egész nap jól elvoltunk. Először elmentünk az ottani temetőbe is,
aztán megebédeltünk. Találkoztam a keresztapámmal, ami 15 évente egyszer fordul elő... (most 16 vagyok. Számold ki. -.-") Nos mindegy, mert a sok év nem tüntette el az emlékeimet, és nem sokat változott. :) Aztán kiültünk az udvarra,
Buksi olyan aranyos volt.
majd kaptam ruhákat is. :D és uh... a pakolás szórakoztató! ^^
Amikor eljöttünk szegény Buksi olyan aranyos volt...
Szegény Molly addig egyedül volt bezárva, de nem csinált semmi rosszat.
Csináltam néhány képet a kertről is, ha már olyan ritkán vagyunk ott.
és Buksival is volt közös képünk.
Talán egy kicsit unta már a huszadik képnél, hogy csak vele foglalkozik a telefon, de mit tegyek? :)
Most biztos nem érti senki, hogy mi volt a rossz ebben a napban. Eddig még semmi, csak késő délután, amikor fel akartam tenni a képeket. Volt egy kép, amin a mama úgy nézett ki, mint egy tündérke, és Buksival voltak. Ez, és még néhány kép minden ok nélkül eltűnt a telefonomról. Senki más nem nyúlt hozzá és én nem töröltem ki. Haza értünk és már nem volt rajta. Ezért is töröltem le mindent a telefonról. Ráraktam a gépre és a telefont elzártam, mert ilyen telefon nekem nem kell. Nem azért csinálom a képeket, hogy magától letörölje, ami az ízlésének nem felel meg.
Tehát ennyi lenne.
